Üdv.
na ilyen köszönést sem irtam még . nem is ez a lényeg.^^'
valahogyan ezt a bejegyzést is el kellett kezdeni.
szóval ez az egész szünet lassan véget ér.
hát mit ne mondjak eléggé unalmas volt.^^'
de azért valaminek mégis mindig el kell romlania...
én nem tudok egy ember mellett kitartani..
illetve nem tudom,hogy fogalmazzam meg.
mindig van egy pont ami elválaszt az emberektől,
valami amit nem tudok úgy megtenni mint Ők,
vagy nem érzem jól magam,úgy hogyha megteszem.
úgy nem igazán vagyok én..
ez igy tök gáz.. mindannyian csak egy kis elfogadásra vágyunk.
mégsem törődünk egymással.ez az igazság.
és természetesen,nem vagyok büszke rá,de nálam is előfordul.
elfelejtjük kik azok akik valóban foglalkoznak velünk,
akik megérdemlik,hogy
megmutassuk,kik is vagyunk valójában.
