próbálkozom..

szép az élet.jó az élet.mondogathatod.
elhinni ugysem fogom.
aranyosak az emberek.kedvesek.
de csak hazudsz nekem,hogy jobb legyen.
csak segiteni akarsz,de nekem igy nem megy.
próbálkozom.nincs fekete.
megesküszöm.soha többet.
de amikor már féllábbal kint vagy a depresszióból,
akkor fosztanak meg azoktól a dolgoktól,amiket a
legeslegjobban szeretsz.
és én még mindig próbálkozom.hátha sikerül,
elfelejteni mindent ami rossz.és csak a jóra gondolni.
és ujra jön a DE:
amikor msnre felmész és egyből irnak neked,és az első
kérdés: miért vágod az ered?.miért akarsz meghalni?.
na most akkor közlöm veled/veletek.:
nem vágom az erem.nem is akarok meghalni.
csak egy kis megértésre vágyom.nem kioktatásra.
azt akarom,hogy szeressenek,és hogy én is szeretni tudjak.
és én még mindig ott járok,hogy próbálkozom...

telnek a napok...

ahogy telnek a napok,egyre jobban távolodok el tőlük.
azoktól akiket eddig a barátaimnak hivtam..
már rég nem ugyanaz a kapcsolat van köztünk,
mint ami régen volt.
most már csak megszokásból kérdezzük meg.:
Hogy vagy?,Mit csináltál tegnap?,Jól vagy?..
semmisem ugyanaz mint régen..
és attól félek,nem is lesz már sohasem..
telnek a napok..egyre gyorsabban..mégis üresen..
én vagyok a hibás?..
velem van a baj?..
nem sajnáltatom magam..
csak szeretném tudni a választ..
mi történt?..
mi változott meg?..
és mikor?..
miért nem vettem észre?..
kérdések kérdések hátán..és telik az idő..
kapunk e választ rá?..
és ha igen..?..mikor?..

mert te csak egy kis hülye vagy..ugye?
aki fekete fehér szobát akart..
de te attól szánalmas leszel..ugye?
ezért lemondassz róla..csak a mások kedvéért..
pedig azt igérted nem fogsz változtatni mások kedvéért..
ugye?
csak hogy elfogadjanak..hogy ne tünj ki..
aztán a szemedbe vágják..te csak egy hülye emó vagy..
de legalább vannak érzéseim..
én emó vagyok..de te meg vágod az ered..
én depressziós vagyok,ehez mi közöd lehet?..
és nem leszek olyan mint az összes többi..
sajnálom,hogyha nem tudsz elfogadni..

már vagy százszor kezdtem neki ennek a bejegyzésnek..
még sem tudok valamit normálisan leirni..

felkelti benned a reményt,
de miért?
nem szeret,mégis haza kisér,
de miért?
miért kell már megint fájdalmat okoznia?
mi rosszat tettem neki,hogy igy büntet?..
mivel ártottam..?

"mi a baj?"..meg szokott kérdés..
de a választ már megsem hallják..
csak akkor jutsz eszükbe,ha csinálsz
valamit,amivel feltünj..
de ez is elmulik egy idő után..
megint felejtésbe merülsz..
és ott is maradsz..
elhagy az is..akiben a legjobban biztál..
akit tudtál szeretni az összes hibájával együtt..
és ő is szeretett téged,az összes hibáddal..azt hiszem..
talán tul sokat ártottál neki?...
de nem baj..legalább neki jobb lesz..

Alex nektek meg köszöszönöm azt a képet^-^♥~

sziasztok.~